mesientoblabla

Kötelező sorozatok I. - Skins UK

Láttam valamikor a könyves blogokon valami hasonlót, hogy milyen könyveket szeretnének kötelezővé tenné, csak nem értettem hogy ebbe bele lehet-e csatlakozni, vagy hogy s mint van, így hagytam inkább. Innen jött az ötlet ehhez, hogy szerintem nem csak némely könyvet kéne kötelezővé tenni, hanem sorozatokat is, médiából mondjuk elkezdenék, vagy nem tudom. Persze könyveset is szeretnék csinálni, de inkább ezt gondoltam, mert ilyet én még nem láttam. Ezt egy cikksorozatnak szánom, és ebben az első részében a Skins UK című sorozatról fogok beszélni, hogy miért is akarnám hogy kötelező legyen, miről szól, satöbbi. Akkor, Skins UK. A sorozat maga arról szól, hogy van egy csapat, és annak a mindennapjait figyelhetjük meg, az első és az utolsó rész mindenkiről szól, a többi pedig mindig egy emberre fókuszál, de persze közben mennek a történések. Egy ilyen csapat egy generáció, és egy generáció két évadig van. Három generáció van, és az utolsó hetedik évad pedig eltér az eddigi sémától, mivel három korábbi karakterre fókuszál, Effy-re, Cassie-re, és Cook-ra, mindegyikük egymás után kap két részt, amiben megtudhatjuk mi lett velük az iskola után.  Őszintén megmondom, én csak az első két generációt láttam, meg az utolsó évadból Effy-ét és Cassie történetének a felét. Hogy miért? Mert majd bővebben kifejtem, a lényeg hogy a harmadik évad nem tűnt olyan jónak, és Cook karakterét soha nem bírtam igazán. Na, akkor első generáció. Ebben szerepel Tony Stonem, a menő s*ggfej, jó barátja, aki még így is valahogy bírta mellette, Sid, Michelle, Tony csaja, Cassie, akinek étkezési zavarai voltak/vannak, Chris, a humoros drogos, Jal, a muzsikus, Maxxie, a meleg táncos, és Anwar, az indiai. Ez így bizonyosan nem tűnik túl komolynak, pedig az, mert a sorozat dráma, bemutatja a részekben hogy a háttérben mi megy ezeknél a személyeknél, mikkel kell megküzdeniük.  Tony Stonem apja erőszakos jellem, ahogy láttam, leginkább ez viselhette meg, ezért válhatott ilyenné. Sid-nek aztán végképp erőszakos jellem az apja, és ha ez nem lenne elég folyton azzal piszkálta hogy miért nem olyan mint Tony, és bárcsak az ő fia lenne. Cassie, akinek szerintem az egyik legjobb a történetszála: A szülei nem is törődtek vele, "Örök fiatalok", szégyentelenül csinálják az ágyban míg Cassienek kell gondoskodnia a kistestvéréről, és mivel figyelemre vágyik ezért leáll az evéssel, de nem veszik észre a szülei, vagyis lehet észreveszik, de nem törődnek vele túlságosan. Chris, akit az apja elhagyott kiskorában, majd most az anyja is, és ezért kívül vidámnak mutatja magát míg belül széttört. Jal, akinek az apja egy sikeres zenei producer, elvárja tőle a jó teljesítést zenei téren. Maxxie, akinek az apja homofób, így az elején nem meri felvállalni még magának sem. Anwar, aki nem szereti szülei buzgó vallásosságát és hogy ezért neki is aszerint kell élnie. Ja, és Michelle, akit személy szerint utálok, neki az a háttértörténete, hogy az anyja egy pasifaló.  Vannak benne humoros elemek, de az a látszat, a sorozat nagy része bemutatja milyen is a belső, hogy milyen problémákkal kell szembenézniük, sőt, a sorozatban még a halál, a betegségek sem ritkák. Nem akarok spoilerezni, ezért nem írom le mi történik a sorozat alatt. Mivel elég jól eldumáltam az első generációról, a másodikról röviden beszélek. Itt is remek karaktertörténetek vannak beleépítve, amik nagyon tetszenek, az első csak egy hajszálnyival szimpibb, és a hajszál egy része Cook. Félreértés ne essék, élek-halok a sorozatokban, könyvekben a rosszfiúkért, de ő, egyszerűen nem szimpatikus, bár a háttértörténete neki sem rossz. Ennek a generációnak sok remek figurája volt, mint mondjuk mindenki kedvence Effy, Tony testvére, aki már az első évadban is szerepelt ritkán, az ikerpáros, Katie és Emily, meg valamilyen szinte JJ is nagyon tetszett. Az első generációban Cassie volt aki tényleg úgy megtetszett, meg Chris, ők hagytak meg maradandó nyomot leginkább. Hogy miért is szeretném ha ez kötelező lenne?  Mert remekül bemutatja hogy mik mehetnek a háttérben, miért viselkedik az illető úgy ahogy, és hogy ezzel esetleg felhívják a felnőttek figyelmét is arra hogy nagyon sokszor nem a gyerek hibás azért, ahogy viselkedik, hanem az otthoni körülmények. Ezen kívül rengeteg nagyon jó idézet hangzik el a széria alatt, az egész történet felépítése nagyon ott van, szóval nem egy unalmas dokumentumfilm.  Ja, és amit még megemlítenék, a SKINS UK-t nézzétek, ne az amcsi remaiket, mivel az nagyon sz*r elméletileg, és ennél biztosan nem jobb!! Még így utoljára egy videó, ami lehet kicsit spoileres lesz, de szerintem remek, Cassie-ről szól. A következő cikk nem tudom mikor és melyik sorozatról lesz, még át kell gondolnom :)

♔ 2013. 08. 14. ♔